10 initial epilogues | hu

http://www.hevhetia.com/hevhetia/tmp/thumbnails/tmp-246-DPigimutterskuta.jpgcd hv 0036-2-331 (hevhetia, august 2009)

A harsona eredetéb?l adódóan köztudottan lágy karakter?, halk hangszer, kevés kitartással, a zongora pedig ugyancsak tág terek betöltését kívánja meg a tíz ujjtól. Az itt bemutatott epilógusok els? közös zenélésünket dokumentálják, nem utóénekr?l van szó, inkább egy kezdetr?l.
Nevezzük egyszer?en szerelemnek els? hangra. Íme, létrejön egy találkozás, mely mintha el lett volna rendelve, és egy szempillantás alatt hirtelen minden világossá válik, valamennyi részlet tisztán kirajzolódik: meghökkent? világosság, a hangzás önmagából fakadó természetessége, a közös játék összhangja. Metaforákra van szükség a közvetlen egyenesség végett, hiszen dadogásba fullad a beszéd és minden erre irányuló próbálkozás, mert a zene a maximális koncentráció eme intenzitásfokán alig elviselhet?, pattanásig feszült állapot, elektromágneses kontinuum, egy energetikai metajelenség, melyet ugyan nem tudsz megérinteni, de auratikus eszközeiddel (zongora, harsona…) a labdához hasonlóan megbabonázhatsz. Beleadod egész feszültségedet, majd lazítasz: olyan ez, akár egy szeánsz; id?ben és térben lebeg, vibrál el?re, hátra, föl és le, téged is magával ragadva, ha éppen úgy tartja kedve.
Igen. A gömbvillám a szemlél? szívében van.

bertl mütter, 2009.5.6

 

Amikor több helyen is utánanéztem, mi az improvizációnak a definíciója, a legtöbb helyen a már szinte klisének tartott: a zenének egyidejüleges kitalálása és megszólaltatása gondolatot találtam. Ez persze így igaz is meg érthetö is, de nekem ettöl pontosabb, "megérthetöbb" magyarázat kellett.
Azt hiszem, a komolyzene mellett nagyon sok alkalmam van improvizálni - koncerteken, stúdiókban a legkülönbözöbb zenei stílusok "nyelvén".
Manapság a legtöbb ilyen alkalom a jazzben van, de sokszor került sor teljesen kötetlen, "szabad"  improvizációra is. Ez lehetett pl. egy Beethoven szonáta paródiája, esetleg Ligeti György nagyon speciális zongora technikájának felhasználása vagy éppen - és ami az utóbbi idöben hozzám a legközelebb áll - úgymond "kortárs zenei" improvizációk, amik harmóniailag, ritmikailag és formailag is eltérnek egy harmonikus zene vázaira felépített improvizációtól.
De van-e valami közös, és ha van akkor mi az, ami valahol összeköti az összes "spontán" zenealkotást?.
Természetesen van közös pont, és pedig a zene törvényei. Mint a motívumok felhasználása, mint ritmikai képletek formálása vagy éppen szólamok kontrapunktja.
És itt fogalmaznám meg a saját definíciómat: az improvizáció az egy nagyon gyorsan müködö, interaktív játék a fent említett - és még sokkal több - törvények felhasználásával. Játék, ami arról szól, hogyan tudjuk kihasználni, megkerülni, egymásnak megmutatni, a másiktól elvenni, esetleg nevetségessé tenni ezeket a törvényeket  A lehetöségek határtalanok...
És mivel játékról szól az egész, ezért én ezt a játékot legszívesebben valakivel játszom.
Amikor Bertl-t elöször hallottam játszani - talán 1997-ben? - lenyügözött az a szinte megfogható világ, amit képes volt zenéjével megteremteni a pódiumon. Akkor még nem sejtettem, hogy több mint tíz év után közösen hozunk létre egy hasonló világot.
Bertl egy olyan társ, partner ebben a játékban, aki ki tudja nyitni azokat a "kapukat", amiken keresztül aztán szabadon tudnak folyni az energiák. Innentöl kezdve nincs más dolgunk, mint hogy hallgassuk a törvények "útmutatását" és egymást és az éppen születendö zenét figyelve döntsük el következö lépésünket, gondolatunkat.
Talán nincs is izgatóbb érzés a zenében - és az lehet kottázott vagy improvizált zene - amikor két zenész együtt érzi meg egy adott pillanat varázsát, annak határtalan lehetöségeit és a következö, közös lépes újabb átalakulását egy újabb kiindulóponttá.
Nekem azt hiszem, ez az improvizáció. Mindíg örülök, ha ebben olyan társra találok, aki ezt az "irányt, ami a lábunk alatt válik úttá" hasonlóan látja, mint én, és akivel egyszerüen jó együtt játszani...

Miki Skuta, 2009.4.24

muetter.at
muetter.at
muetter.at